Címke: dorka

Kategóriák
Beszélgetések

Fellegajtó: Elaludtunk, megőrültünk

2019. november 4-i hírlevelünk exkluzív tartalma

Ebben a rovatunkban minden héten olvashatsz valami olyan exkluzív tartalmat, amit máshová nem töltünk fel. Ezen a héten Dorka és András beszélget Greta Thunbergről.

BD: Nincs B-terv, mert nincs B bolygónk, mondja Ban-Ki-Mun volt ENSZ-főtitkár és mondják a Felelős Értelmiség klíma szimpóziumán olyan arcok, mint Pálinkás József, Lányi András. Ők azok, akik a kormányszóvivő Gulyás Gergely szerint beteg kisgyerekek? Akik klímahisztériáznak? Ja, nem, a beteg kisgyerek Greta Thunberg, aki tizenhat éves, és alaposan beolvas a politikusoknak és a gazdasági elitnek. Amúgy ugyanazt mondják, ő és a tudósok, hogy közel a vég. A Felelős Értelmiséget nem lehet meghallgatni szorongás nélkül, Gretát nem lehet meghallgatni szorongás és könnyek nélkül. De akármennyire is felkavaró, meg kell hallgatni, el kell olvasni mindent, el kell gondolkodni és előbb-utóbb, de inkább nagyon is gyorsan tudomásul kell venni, hogy kurvára felelősek vagyunk. Abból meg következik, hogy cselekednünk kell. És tudnunk kéne, hogy mit csináljunk. 

FA: Greta Thunberg megjelenik, és a kérdés, hogy hogy nem örül neki mindenki. Honnan jön az az óriási negatív hullám, amit a nagytudású szóvivőtök is képvisel, hogy ez a lány valakinek a bérence, hogy ő beteg, hogy hisztérikus, hogy ijesztget? Hogy merik marginalizálni, miért kell szétszedni, lerombolni azt, ami egy nagyon természetes, életteli fenomenon? 

BD: Talán van ennek egy személytelen dimenziója is. Bárkit, aki valamit teljes szívvel tesz és hatása van, azonnal kikezdik azok, akik önmaguk soha semmit nem tennének teljes szívvel. És nem nyughatnak, amíg be nem bizonyítják, hogy a teljes szív, az nem is teljes szív, csak butaság, betegség, manipuláció, számítás, mit tudom én. A bizonyítás pedig csak rágalmazással lehetséges.

FA: Szerintem ez onnan indul, hogy, ha valaki mer ilyet csinálni, mint Greta, akkor mindenki, aki a tükörbe néz, meg kell kérdezze magától, hogy ő miért nem teszi ezt. És ezt meg kell magyaráznia. Az egyetlen magyarázat, hogy én jó vagyok, ő meg rossz. Ezért nem teszem. Greta azt mondja, hogy szégyelljétek magatokat azért, amit tesztek, és gyorsan változtassatok. Hagyjátok abba azt, ami meg fogja ölni a jövőt! Változtassatok, mert a tudomány már bizonyított, és nem akarom elhinni, hogy gonoszak vagytok! Ezekre a szavakra sokan megszégyenítve érzik magukat, ezért akarják megbélyegezni, megszégyeníteni Gretát, ezért hangoztatják, hogy nem kell komolyan venni. Ha komolyan veszem, meg kell változtatni az életemet. És lehet, hogy a többség inkább beledöglik a jól ismert szarba, minthogy kiverekedje magát az ismeretlen életbe. Szerintem Gréta azt mondja, hogy menjünk oda, ahol még soha nem voltunk, különben végünk. 

BD: Az egyéni érdek, a saját komfortérzetem és a következő generáció érdeke nem esik egybe. Akkor leszarom a következő generációt és kész, akkor már úgysem fogok élni, hát nem tök mindegy? A múltkorjában egy apa beszámolóját olvastam a Facebookon, akinek a kislánya elsírta magát Gretát hallgatva, és aki arról tudósította az ismerőseit, hogy milyen mesterien szégyenítette meg a kislányát, hogy jól van, akkor holnaptól nem viszlek kocsival az iskolába, nincs iphone, nincs ez, nincs az, legyünk környezetvédők. Jaj, most is összeszorul a gyomrom, ha eszembe jut a gúnyos röhögés, ami a szöveg mögött hallatszott, a rövidlátás, stupiditás, na meg a hihetetlen, mérhetetlen rosszindulat, kegyetlenség. Legyen most jó, legyél hálás mindazért, amiben most részed van, a jövőd le van szarva.

FA: Van még ennél is rosszabb. A fundamentalista keresztények bizonyos csoportjai drukkolnak, hogy minél előbb érjen véget a földi élet, mert ők meg lesznek váltva, felszállnak a mennyországba. 

BD: OK, ez már tényleg őrület. 

FA: És az a normalitás keretein belül van, hogy ahogy az ember öregszik, féltékeny és irigy lesz, hogy kimarad a jövőből? Pedig a hatalommal rendelkezők legszívesebben magukkal vinnék a világot. Nem lehet? Hát akkor utánam az özönvíz. Ne legyen jó a gyerekeinknek, ne legyen tiszta, élhető, békés a Föld, ha én nem élvezhetem. Legyen pokol, akkor röhöghetünk rajtuk, akik majd szenvednek benne. 

BD: Tényleg nincs más, a gyerekeknek kell fellázadniuk.

FA: Ha azt a metaforát használjuk, hogy az élet egy fa, akkor, ami már volt, az elfásult, megfásult, a rügyek hajtanak a jövőbe. Greta egy rügy, ő a jövővel van kapcsolatban.

BD: Tőlünk az energiát kell, hogy kapja, de az információkat a jövőből kapja, mert őt az érdekli, ami minket már nem. 

FA: Tisztán emlékszem, hogy amikor elértem egy bizonyos életkort, úgy húsz éves korom körül, tudtam hogy a szüleim generációja többet tud a múltról, mint én, de én többet tudok a jövőről, mint ők, és erre emlékeztem, amikor a gyerekeim kezdtek felnőni. Tudtam, hogy ők jobban tudják, hogy mire kell felkészülniük, ők jobban sejtik a jövőt, mint mi. Nem szabad marginalizálni a gyerekeket! Ha engem vert az apám, én is verni akarom a gyerekemet, ha én küszködtem, küszködjenek ők is? Ezt a folyamatot kell megállítani. A gonoszságból, irigységből, féltékenységből mohóságból, rosszindulatból ki kell lépni. Greta arra figyelmeztet minket, hogy a rosszindulatba bele fogunk dögleni. Ő a jóindulatot képviseli. 

BD: És akkor még kell valamit az aspergerről mondanod, mert ez a legundorítóbb, legsötétebb része a Greta ellenes narratívának.

FA: Az önmagában is egy gonoszság, hogy cimkézik. Semmi köze nincs annak, amit mond, ahhoz, hogy aspergeres. De, persze nem azért mondják, mert ez fontos, hanem mert ezzel marginalizálják. Ez a címkézés átka. Hogy Adyt nem szabad szeretni, mert vérbajos volt, Freudot nem kell komolyan venni, mert kokainozott.  Sokan vannak, akik a Trumpot vagy Orbánt cimkézik, pszichiátriai címkét tesznek rá, de kit érdekelnek ezek a címkék? A kérdés az, hogy mit csinálnak, hogy, amit csinálnak, az jó vagy rossz. Nagyon jóindulatú őrültek és nagyon rosszindulatú normális emberek vannak. 

BD: A címkézés ostobaság és ízléstelen, de, ha már cimkézünk… 

FA: De, ha már címkézünk, akkor tudnunk kell, hogy az, aki aspergeres, -ami egyébként nem betegség- a legkevésbé sem befolyásolható. Lehet, hogy nem tudja értelmezni a sorok közti kommunikációt, lehet, hogy nem tudja, hogy mi a vicc, mi az irónia, lehet, hogy szó szerint érti a dolgokat, komolyan vesz mindent, lehet, hogy az ő agya másként van összetéve, mint a nem-aspergereseké, de nem befolyásolható és az intelligenciája nem megkérdőjelezhető. A feladatunk nem az, hogy becsméreljük, hanem, hogy szeressük és megtanuljuk, hogy hogyan lehet vele szót értenünk. Türelmesnek kellene lennünk vele és önmagunkkal. Greta türelmetlen velünk és mi türelmetlenek leszünk vele. De, hát nem érti, hogy miért nem csinálunk valamit. Elaludtunk, megőrültünk!

Kategóriák
Beszélgetések

Fellegajtó: Mindenféle áfium ellen

2019. október 28-i hírlevelünk exkluzív tartalma

Ebben a rovatunkban minden héten olvashatsz valami olyan exkluzív tartalmat, amit máshová nem töltünk fel. Ezen a héten Dorka és András beszélget valamiről …

FA: Bosszant, hogy sok értelmes ember sok pénzt költ, energiát fektet abba, hogy találjon valakit, vagy találjon egy módszert, akinek/aminek a segítségével megváltozhat. És nem értem azt, aki pszichoterápiának nevez valamit, ami ilyen változást ígér. Mert az igazi pszichoterápiában a terapeuta nem ígérhet semmit és nem kérkedhet olyan tudással, ami nincs. 

BD: Igen, te mindig dühös vagy, ha a pszichoterápiát valahogy a gyógyítás, az orvoslás felé viszik el. Pedig ezt Freud kezdte, innen indult az egész. És értem én, hogy humanizálni kell meg, hogy személyközpontú, meg a kapcsolat a lényeg, de, aki tudománynak akarja tudni, annak  a tudományos kereteken belül kell tartania a dolgot. 

FA: Na, igen, ha azokról a praxisokról beszélünk, amik olyanok, mint az orvostudomány, tehát, ahol van egy blueprint, tudjuk például, hogy egy ép kar milyen és ahhoz képest a törött karom milyen, és hogy kell helyre tenni. Itt van szabály. Az építész, aki tudja, hogy kell egy felhőkarcolót építeni, ismeri és alkalmazza a fizika törvényeit. De egy emberre nincs blueprint, nincs sehol leírva, leszabályozva, hogy neked vagy nekem milyennek kéne lennem. Minden olyan módszer, ami azt ígéri, hogy ha bejössz velem, csinálok veled mindenfélét és aztán majd, ha kijössz, jobb lesz neked, meg fogod tudni az igazságot, megérted a dolgokat, fejlődsz, tökéletesedsz, jobban leszel, ez mind kamu. 

BD: Azért ez erős, nem? A spirituális tanítók, bölcs emberek, akiket egyébként te is sokszor idézgetsz a facebookon, meg a könyveidben, tudhatnak valamit, mert bejártak valami utat, esetleg meg is szenvedték azt, és most megmutatják nekünk is. És a különféle módszerek, CBT, EMDR, a vezetett meditációk, a bodywork, a sokféle masszázs, tantra és még sorolhatnám, adhatnak jó élményt, ami közelebb visz ahhoz, hogy könnyebb legyen élnem. Én értem, hogy ez nem terápia szerinted, de attól még lehet jó. Egyébként sokak ugyanígy csodaszerként tekintenek a mindenféle hülye szerekre, ayahuascara, LSD-re, mindenre, mint valami megváltó, mindent megoldó áfiumra. Az áfium egyébként az ópium régi neve, a törökök előszeretettel használták, Zrinyinél persze metaforaként jön elő, itt is így használom, a mindenféle megoldó, megváltó emberek, gondolatok, módszerek és szerek metaforájaként. Én valójában semmi ilyesmiben nem hiszek, sem emberekben, sem módszerekben, sem szerekben, de nem vagyok olyan ingerült, mint te. FA: Freud azt mondta,- már ő is, azt mondta!- hogy a pszichoanalízis végén csak annyit lehet elvárni, hogy az ember kapacitása a szenvedésre megnő. Tehát kevésbé rettegünk a szenvedéstől, mint az elején. Laing pedig azt mondta, hogy a terápia nem más, mint a beszélgetés, hogy belekérdezünk a helyzetbe, hogy mi is van, de nem azért, mert a terapeuta jobban tudja, hogy mi van, hanem mert az igazság jobban megmutatkozik két ember között mint egy embernek. A beszélgetés veszélyes a terapeutának is. Mert a terapeuta is rájöhet valamire, amit eddig nem tudott. Tehát szimmetria van a terapeuta és a páciens között. Azok a bölcsek és módszerek, akikről fentebb beszéltünk nem szimmetrikusan rendezkednek be, nincs egyenlőség, nincs reciprocitás. Ezért nem használom a hipnózist a praxisomban, bár sok éven át tanulmányoztam. Passzív szerepbe kerül a páciens, és azt hiszi, én vagyok a mágus. A pszichedelikumokat lehülyézted, szerintem lehet, hogy olyanok, mint a templomi ostya. A katolikus tanítás szerint a konszekrált ostya Krisztus testévé változik át. Megváltás a részvétel az egyben. Abban igazad van, hogy ostyát majszolni otthon egyedül nem egy élmény. Pszichedelikumokat fogyasztani egyedül, mint egy pszichiáter által felírt orvosságot, vagy bevenni egy buliban, nem fog sok jót tenni. Amikor a terapeuta és a páciens részt vesznek együtt egy különleges tudatállapotban, az olyan mintha ketten megmásznák a Mont Blanc-t. A kapcsolat a gyógyító, nem a szer.

Kategóriák
Beszélgetések

Fellegajtó: Trudeau, Einstein és az indiánok

2019. október 21-i hírlevelünk exkluzív tartalma

Ebben a rovatunkban minden héten olvashatsz valami olyan exkluzív tartalmat, amit máshová nem töltünk fel. Ezen a héten Dorka és András beszélget.

BD: Nagy a baj. Az aranyos, rokonszenves Trudeau, aki Kanada miniszterelnöke, befestette feketére az arcát húsz éves korában. Belebukik? Október 21-én választás van Kanadában, jelenleg fej-fej mellett a liberálisok és az ellenzék. Elviszi Trudeau-t ez a blackface balhé? 2001-ben, egy Ezeregyéjszaka című jelmezes házibulin feketére festett arccal parádézott. Most elismeri, hogy ez így volt, hogy akkor nem látott benne semmi rosszat, de ma már tudja, hogy ez egy rossz rasszista vicc volt. Szóval, elúszik rajta?

FA: Neem, Remélem, hogy nem. 

BD: Azért elég problematikus a dolog és nem győz bocsánatokat kérni miatta. 

FA: Nekem az tűnik fel, és zavar is őszintén szólva, hogy úgy néz ki, hogy egyre több dolog van, amivel nem lehet játszani. Foucault körüljárta ezt a kérdést alaposan, és arra jutott, hogy az igazság, vagyis, hogy mi helyes, mi nem, mi igaz, mi nem, az összeköttetésben van a hatalommal. Tehát azok, akik hatalomban vannak, determinálják, hogy mit fogadjunk el igazságnak, helyesnek, mit szabad, mit nem. Több évszázadba telt, hogy elfogadjuk, hogy a Föld kering a Nap körül, mert akik hatalomban voltak, az egyház, ragaszkodott ahhoz, hogy a Föld van középen. Ezzel nem lehetett viccelni, mert konzekvenciája volt, eretneknek mondták azt, aki mást mondott, megkínozták, elégették máglyán. Meg sem lehetett említeni, mi van akkor, ha. Szerintem a zsarnokság ott kezdődik, hogy vannak dolgok, amiket nem szabad mondani, nem lehet vele játszani, nem lehet rajta nevetni. A zsarnok nem szereti a nevetést. Ki mondhatja kinek, hogy valami ízléstelen? A szolga nem mondhatja meg a királynak, de a király megmondhatja a szolgának. Az anyám mondhatta nekem, hogy önző vagyok, én nem mondhattam neki, amikor mind a ketten akartuk ugyanazt a lángost. Mert én egy kisfiú voltam, ő meg az anyám volt. Itt Vancouverben most vannak olyanok, akiknek az emailjük alján ez a felirat van: “I acknowledge that I ​live on the unceded traditional and ancestral Coast Salish homelands of the xʷməθkʷəy̓əm  (Musqueam), sḵwx̱wú7mesh (Squamish), Stó:lō, and sel̓íl̓witulh (Tsleil-Waututh) Nations, colonially known as Vancouver, BC, Canada”. Tehát, hogy ezeknek az indián (nem lehet, persze indiánt sem mondani) törzseknek a területe ez, amit most Vancouvernek neveznek. Na most szerintem ez egy hülyeség, de ha ezt mondom, lehet, hogy kinyírnak, mert szerintük tudnunk kell, hogy kié volt ez a föld, amin most a házam áll. Én meg azt mondom, hogy a földet nem lehet birtokolni, és én nem akarok állandóan azon gondolkodni, hogy hány millió ember vérét itta be az a föld, ahol élek. Európában ez a kérdés így nem is jön elő, Magyarországon, a honfoglalók után voltak tatárok, törökök, osztrákok, ki és betelepítések. Minden talpalatnyi föld át van itatva vérrel. Tudom, hogy egyikünk sem élne, ha az ősök nem harcoltak volna meg a földért, az élet lehetőségéért, és van bennem egy hála. De én most itt lakom. És ez nem jelenti azt, hogy nem vagyok felháborodva, hogy az ősök hogy bántak más emberekkel. De miért kell erről állandóan beszélni? Úgy is lehet gondolkodni, hogy ez mindig így volt, ilyen állatok vagyunk, hogy aki győz, azé lesz a föld. Most itt, Kanadában ezzel a témával nem szabad játszani, ha én erről beszélnék, akkor mindig ott van a veszély, hogy elveszítek úgynevezett barátokat. 

BD: Szerintem valami itt nem koherens. Beszéltél arról a páciensedről, akit az apja meg annak a barátai szexuálisan használtak pici korában és, aki most, felnőttként csak mondja, mondja a világnak, azt, ami történt vele, a Burning Man fesztiválon színpadon mondta, megvett egy oldalt az újságban és kiírta magából, feljelentette az apját, akit rendesen meghurcoltak. Ha ő csinálja ezt, akkor rendben van? Ha az indiánok csinálják, akkor nincsen rendben? Értem én, hogy szerencse, ha annak tudjuk címezni, aki tette velük a dolgot, de ha  az már több generációval előttünk meghalt, akkor is, ahhoz, hogy feldolgozzuk, beszélni kell róla. Beszélni kell a holokausztról, az indiánok, az örmények és még oly sokak kiirtásáról, mert, ha nem beszélhetünk róla, soha nem gyógyulhatnak be a sebeink. Én értem, hogy neked kellemetlen, hogy a vancouveri házadra valaki azt mondja, hogy hé, hát az én földemre építkeztél, de ez nem azt jelenti, hogy vissza akarja venni, csak nem akarja, hogy ne beszélhessen erről. 

FA: Én nem akarok erről állandóan gondolkodni. Nem akarok lubickolni a kollektív bűntudatban. Hannah Arendt írta, hogy nem tetszett neki amikor 1945 után rengeteg német, akik nem is voltak nácik, mondták, hogy bűntudatuk van amiatt ami történt. Ha mindenki bűnös, akkor senki sem bűnös, mondta. Azon sem szeretnék gondolkodni, hogy hol szabjunk határt a nevetésnek, amikor bizonyos ünnepeken az emberek jelmezbe öltöznek, álarcokat tesznek fel, befestik magukat. Ne legyen itt határ! Szerintem Trudeau játszott, befestette az arcát feketére. Én egyszer felöltöztem egy buliba magassarkú cipőbe, harisnyába, melltartóba, nőnek öltöztem. 

BD: Elég vicces lehetett!

FA: Na de hát ez sem korrekt. A feketék, a nők, Amerikában másodosztályú polgárok. Velük nem lehet viccelni, nem lehet őket kifigurázni. 

BD: Lehet, hogy ez az egész PC dolog a másik ember vagy csoport érzelmi valóságának a megvédésére van. Vannak dolgok, amik valakinek szent dolgok, érzelmileg nagyon erősen érintik, az ezzel való viccelés megalázó, megszégyenítő. Ezért a tiltás. Értem én, hogy az tilt, akinek hatalma van, ezért kell gyorsan tabut csinálni a dologból, ami tabusítva van, azzal már végképp nem lehet viccelni. Az ARC kiállításon idén megjelent egy szivárvány színű Nagy Magyarország térkép. Hát nem felgyújtották? Újra kirakták, újra felgyújtották. És ráírták, hogy nektek semmi sem szent? És el tudom képzelni, hogy mit érzett az, aki felgyújtotta, mert neki ez szent, a Nagy Magyarország, és gyűlöli a melegeket, és ettől az egésztől így rosszul van, és el akarja pusztítani. Na most itt, ebben kinek drukkolsz?

FA: Ők sem akarnak játszani. De miért legyen bármi is szent, amikor játszunk? Ha én azzal játszom, hogy felöltözöm nőnek, ha a Trudeau befesti az arcát, ebből nem lehet arra következtetni, hogy hogy bánnék a nőkkel. Egy rasszista soha nem engedné meg magának, hogy befesse az arcát feketére, és aki tényleg bántani akarná a nőket, az soha nem öltözne fel nőnek. 

BD: Na de a tiltás nem annak szól, hogy megtenné vagy nem, hanem annak, hogy a viselkedésével, azzal, hogy kineveti a dolgot, sérti a másikat, semmibe veszi a másik érzéseit. 

FA: Hát most van egy új hatalom, hogy mivel szabad és mivel nem szabad játszani. És az ilyen hülyeség kényszerít engem arra, hogy nihilista legyek. Nihilizmus felé hajoljak. Hogy nekem ne mondja meg senki, hogy mivel játszak és mivel ne. Laing egyszer azzal játszott, arról beszélt, hogy milyen lenne szexelni az ő lányával vagy az én lányommal. 

BD: És persze nem vágtad pofán.

FA: Nem, nem vágtam pofán, mert nyilvánvalóan játszott. Azok, akik ilyesmit tennének, nem játszanak a gondolattal, hanem csak megteszik. Laing szerint, és szerintem, is minél többet játszunk valamivel, annál kevésbé fogjuk megtenni. 

BD: Meg kell engednünk magunknak, hogy végig gondoljunk bármit? Tényleg bármit? Van ennyi időnk?

FA: Azok, akik bántják egymást, nem játszanak lehetőségekkel, ők úgy érzik, hogy muszáj megtenniük a dolgot, és ez a játékosság ellentéte. Ha játszom valamivel, tudom, hogy olyan soha nincs, hogy ne lenne választásom. Ez, persze, messze visz, de eszembe jut Einstein, aki egyszer levezetett egy egyenletet egy táblán. Az előadóban vagy százan ültek és másolták, amit ő a táblára írt. Egy fiatalember feltette a kezét, szólt, hogy nem érti, hogy a 4. sorból hogy következik az 5. sor. Einstein a tábla felé fordult és gondolkodott. A diákok egy darabig vártak, aztán elkezdtek elszállingózni. Egy óra múlva már mindenki elment, csak a kérdező fiú maradt ott. És csak telt az idő. Öt óra múlva Einstein visszafordult és azt mondta, hogy nyilvánvaló. Én szeretem Einsteint!