Kategóriák
Beszélgetések

Fellegajtó: Mindenféle áfium ellen

“Bosszant, hogy sok értelmes ember sok pénzt költ, energiát fektet abba, hogy találjon valakit, vagy találjon egy módszert, akinek/aminek a segítségével megváltozhat. És nem értem azt, aki pszichoterápiának nevez valamit, ami ilyen változást ígér.”

2019. október 28-i hírlevelünk exkluzív tartalma

Ebben a rovatunkban minden héten olvashatsz valami olyan exkluzív tartalmat, amit máshová nem töltünk fel. Ezen a héten Dorka és András beszélget valamiről …


FA: Bosszant, hogy sok értelmes ember sok pénzt költ, energiát fektet abba, hogy találjon valakit, vagy találjon egy módszert, akinek/aminek a segítségével megváltozhat. És nem értem azt, aki pszichoterápiának nevez valamit, ami ilyen változást ígér. Mert az igazi pszichoterápiában a terapeuta nem ígérhet semmit és nem kérkedhet olyan tudással, ami nincs. 

BD: Igen, te mindig dühös vagy, ha a pszichoterápiát valahogy a gyógyítás, az orvoslás felé viszik el. Pedig ezt Freud kezdte, innen indult az egész. És értem én, hogy humanizálni kell meg, hogy személyközpontú, meg a kapcsolat a lényeg, de, aki tudománynak akarja tudni, annak  a tudományos kereteken belül kell tartania a dolgot. 

FA: Na, igen, ha azokról a praxisokról beszélünk, amik olyanok, mint az orvostudomány, tehát, ahol van egy blueprint, tudjuk például, hogy egy ép kar milyen és ahhoz képest a törött karom milyen, és hogy kell helyre tenni. Itt van szabály. Az építész, aki tudja, hogy kell egy felhőkarcolót építeni, ismeri és alkalmazza a fizika törvényeit. De egy emberre nincs blueprint, nincs sehol leírva, leszabályozva, hogy neked vagy nekem milyennek kéne lennem. Minden olyan módszer, ami azt ígéri, hogy ha bejössz velem, csinálok veled mindenfélét és aztán majd, ha kijössz, jobb lesz neked, meg fogod tudni az igazságot, megérted a dolgokat, fejlődsz, tökéletesedsz, jobban leszel, ez mind kamu. 

BD: Azért ez erős, nem? A spirituális tanítók, bölcs emberek, akiket egyébként te is sokszor idézgetsz a facebookon, meg a könyveidben, tudhatnak valamit, mert bejártak valami utat, esetleg meg is szenvedték azt, és most megmutatják nekünk is. És a különféle módszerek, CBT, EMDR, a vezetett meditációk, a bodywork, a sokféle masszázs, tantra és még sorolhatnám, adhatnak jó élményt, ami közelebb visz ahhoz, hogy könnyebb legyen élnem. Én értem, hogy ez nem terápia szerinted, de attól még lehet jó. Egyébként sokak ugyanígy csodaszerként tekintenek a mindenféle hülye szerekre, ayahuascara, LSD-re, mindenre, mint valami megváltó, mindent megoldó áfiumra. Az áfium egyébként az ópium régi neve, a törökök előszeretettel használták, Zrinyinél persze metaforaként jön elő, itt is így használom, a mindenféle megoldó, megváltó emberek, gondolatok, módszerek és szerek metaforájaként. Én valójában semmi ilyesmiben nem hiszek, sem emberekben, sem módszerekben, sem szerekben, de nem vagyok olyan ingerült, mint te. FA: Freud azt mondta,- már ő is, azt mondta!- hogy a pszichoanalízis végén csak annyit lehet elvárni, hogy az ember kapacitása a szenvedésre megnő. Tehát kevésbé rettegünk a szenvedéstől, mint az elején. Laing pedig azt mondta, hogy a terápia nem más, mint a beszélgetés, hogy belekérdezünk a helyzetbe, hogy mi is van, de nem azért, mert a terapeuta jobban tudja, hogy mi van, hanem mert az igazság jobban megmutatkozik két ember között mint egy embernek. A beszélgetés veszélyes a terapeutának is. Mert a terapeuta is rájöhet valamire, amit eddig nem tudott. Tehát szimmetria van a terapeuta és a páciens között. Azok a bölcsek és módszerek, akikről fentebb beszéltünk nem szimmetrikusan rendezkednek be, nincs egyenlőség, nincs reciprocitás. Ezért nem használom a hipnózist a praxisomban, bár sok éven át tanulmányoztam. Passzív szerepbe kerül a páciens, és azt hiszi, én vagyok a mágus. A pszichedelikumokat lehülyézted, szerintem lehet, hogy olyanok, mint a templomi ostya. A katolikus tanítás szerint a konszekrált ostya Krisztus testévé változik át. Megváltás a részvétel az egyben. Abban igazad van, hogy ostyát majszolni otthon egyedül nem egy élmény. Pszichedelikumokat fogyasztani egyedül, mint egy pszichiáter által felírt orvosságot, vagy bevenni egy buliban, nem fog sok jót tenni. Amikor a terapeuta és a páciens részt vesznek együtt egy különleges tudatállapotban, az olyan mintha ketten megmásznák a Mont Blanc-t. A kapcsolat a gyógyító, nem a szer.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük