Szalai Mara, tréner

1982-ben születtem, és 2006-ban ismertem meg Feldmár András gondolatait, miután úgy éreztem, hogy végre nem vagyok egyedül a világban. Legmeghatározóbb üzenete számomra, hogy senkit nem szabad címkézni, megszégyeníteni, hogy nincs elmebetegség, csupán tudatállapotok vannak. Ez a hozzáállás előidézte az életemben azt a folyamatot, minek útján egyre éberebbé váltam a kondicionáltságunk, és az abból fakadó pszichózisok megfigyelésében, kezelésében, a belénk plántált, és döntéseinket nagyban meghatározó szégyen feloldásában.

A sok éven át tartó önkutatás eredményeképpen megszületett bennem a felismerés, amit a Feldmár Intézet jelmondataként hallhattam először – de anno még csak egy szentimentális elképzelésnek tűnt -, hogy “Nincsenek mi és ők, csak mi vagyunk”. Ez az egységélmény a legmeghatározóbb alapja a tréningjeim felépítésének, illetve hogy létrehozzuk azt a biztonságos teret,
amelyben mindannyian felszabadulhatunk, amiben nem kényszerít senki és semmi arra, hogy valakivé váljunk, hogy szerepet játsszunk.

Az életemet kísérő mentális kihívások megtanítottak arra, hogy a segítő jelenlét akkor válik igazán eredményessé, ha a kísérő nem fél, és nem ijed meg, nem vágyik semmire, és mentes az ítéletektől – bármit is tapasztal a kísért személy irányából. Ha adott egy biztonságos környezet, az ember meggyógyítja önmagát.

Add to cart