Je suis Borkai

Rosszul vagyok! Mi ez? Szex? Ez szex??

Ez szex. Nekem persze Clinton jut eszembe, régen volt, de emlékszünk arra is. Sajnos. Több dimenzióból megközelíthető. Az első és legfontosabb dimenziója a becsület, a méltóság. És ennek a másik oldala a szégyen. Látható emberek, akikre figyelünk, akik vezetnek, magas pozícióban vannak, ők, akik elérték a legtöbbet, amit a mi társadalmunkban lehetséges, akik büszkék lehetnek mindarra, amit elérték és akikre mi büszkék lehetünk, akiket tisztelhetünk. Mindennek az ellentéte, az árnyéka a szégyen.

A sötét oldal. Rémes.

Amikor a sötét oldal hirtelen láthatóvá válik én mindig azt hiszem, hogy ez nem véletlen.

És most, gondolom, remélem, nem arról fogunk beszélni, aki fondorlatos módon és hideg fejjel és hideg szívvel tálalja mindezt nekünk, Clinton esetében is meg ebben a hazai sztoriban is. Az ördög ügyvédjének mondja magát, jól mondja. De hogy kerülhet egy köztiszteletben álló ember ilyen helyzetbe? A tűzzel játszott.

És nem véletlenül bukott le. Az igazi izgalom ugyanis az a lehetőség, hogy meg fogják szégyeníteni.

Hát ez hogy?

Ez azt jelenti hogy már nagyon régen szégyelli magát és akár hiszed, akár nem, van valami gyógyító ebben az egészben számára.

Nagyon régi szégyen? Valahonnan a kisgyerekkor bugyraiból? És azóta cipelt kettősség?

És íme, most megszűnik a disszonancia, nem kell a szégyenemet eldugni, nyilvánvaló lesz. Én emlékszem, amikor kamasz gyerek voltam sok könyvet loptam. Akkor hagytam abba örökre, amikor rájöttem, hogy orosz rulettet játszom a szégyennel, mert, ha elkapnak, nagyon kell szégyellnem magam. Büszke voltam arra, hogy jó könyveket tudok lopni, amiket nem tudnék megvenni magamnak, de rájöttem, hogy ha nem állok le mielőtt elkapnak, nyilvánosan meg leszek szégyenítve. Ráébredtem, hogy réges régen szégyellem magam, és akkor inkább azon kezdtem dolgozni, hogy ne szégyelljem magam.

Amikor a börtönben az elítéltekkel ismerkedtem, sokszor volt ez az érzésem, hogy az egész bűnözésnek a világon semmi értelme nincsen, semmi jó nincsen benne, csak vitte őket valami ördögi örvény, a lebukáshoz és aztán a börtönbe. És akkor kisimult minden, nyugalom lett, az ámokfutásnak vége volt.

A polgármester most szégyenben ül és valahogy megkönnyebbülhet; a legrosszabb, amitől rettegett, az bekövetkezett, az valóság lett. Feloldódik az ellentét, a feszültség, hogy mindenki tisztel, de belül szégyellem magam. Mert ez egy őrület, de, ha mindenki látja, hogy mi van, ha az egész világ megszégyenít és én szégyellem magam, az már nem őrület, nincs ellentmondás. Amikor 16 éves voltam, Budapesten éltem és úgy éreztem magamat, mint egy marslakó. Fogalmam sem volt, hogy ez mi. Volt otthonom, abban éltem egész addigi életemben, volt családom, iskolába jártam és mégis egy aliennek éreztem magamat. De amikor ‘57-ben megérkeztem Torontóba, ott teljesen normális volt, hogy idegennek éreztem magam; az őrület megszűnt.

És mi a másik dimenzió? Persze annyiféle megközelítésről kéne írnunk. Ebben a pár sorban nem jut hely most sok-sok fontos nézőpontnak, úgy mint hatalom, prostitúció, személyiségi jogok, a nők méltósága. Mondd azt, ami neked itt és most a legfontosabb.

A moralitás. A morális fejlődésünk olyan, mint az intellektuális fejlődés. Egy gyerek nő, fejlődik morálisan és intellektuálisan; tehát van egy természetes növekedés. Az organikus fejlődés akkor akad meg, amikor a gyerek elkezdi szégyellni magát. Akkor kezd el kettős életet élni.

Ez nagyon fontos! A kettős élet. Mi az, ami miatt egy gyerek kettős életre kényszerül? Mivel szégyenítjük meg ennyire?

A kettéválás akkor következik be, amikor olyasmit várnak el a szüleim tőlem, amit még azon a fejlődési fokon, ahol vagyok, még nem tudhatok, még nem érhetek el. Anyám észreveszi, hogy loptam egy ceruzát a papírboltból, megszégyenít, arra kényszerít, hogy vigyem vissza és a boltban a néniknek valljam be. Én, -mert okos fiú vagyok, még akkor is ha rossz- ettől kezdve tudom, hogy mások nem szeretik, ha ceruzát hozok el a papírboltból, de abban is biztos vagyok, hogy én szeretek ceruzákat lopni, tehát úgy kell lopni, hogy ne tudja meg más. Ha az anyám kedvesen szeretettel azt mondaná, hogy te édes, adok neked ceruzát, amennyit csak akarsz, de bajba fogsz kerülni, ha elhozol dolgokat csak úgy, amikor kedved tartja, és ezt úgy mondaná, kritika, büntetés és megszégyenítés nélkül, csak őszintén, a valóságot ecsetelve, akkor nem válok ketté egy titkos rossz gyerekre és egy látható jó gyerekké. Ezt tanulta meg a polgármester, mert, amiről valaki azt gondolja, hogy rossz, azt nem csinálja. Tehát mindazzal, amit csinált, nem volt gondja. Az ő morális fejlődését megakasztották valamikor nagyon régen, így lett egy rossz fiú egy jó emberben. Engem személyesen nem érdekel, hogy ki mit csinál a faszával. Azért mert valaki rosszalkodik a nőkkel, az nem jelenti azt, hogy nem tudja képviselni az érdekeimet, hogy nem vezethet jól egy országot vagy egy várost.

Na jó, de hát azért itt a közpénz rosszfiús kezeléséről is szó van.

Na, igen, ha a hiba az, hogy elsikkasztott pénzt a közösből, arról beszéljünk. Ha lopott a közösből, de játszóteret épít, az ugyanolyan problematikus, mint a prosti.

Saját pénzből bulizás és játszótér magánügy, közpénzből közügy. Mégis az ügy attól lett ügy, hogy a szex bejött a képbe, szó szerint. Most egy ország kukkol nagy buzgón.

Minden gyereknek fáj egy kicsit, amikor kizárják onnan, ahol a felnőttek vannak, a wc-ből, a hálószobából. Ha a szüleim elküldenek, hogy vegyek magamnak fagylaltot, de egy darabig ne is jöjjek vissza, akkor tudom, hogy az ő boldogságukhoz az kell, hogy én ne legyek otthon. Hát persze, hogy leskelődni akarok, még ha hányingerem van is! Most mindenki ott van a hajón, ahol szexelnek, mindenki gruppenszexet akar látni.

Akkor ez a transzferencia ára, a hatalom ára, soha nem akarunk felnőni és mindig választunk embereket, akikre úgy tekintünk, mint a szüleinkre, és ők aztán úgy lesznek izgalmasak, mint a szüleink. Mentsen meg az Isten attól, hogy felnézzen rám valaki! Ez az igazi katabaszisz, zuhanás és kiűzetés. Regresszió.

Gondolkodtam annak idején arról, hogy mikor lenne természetes az, amit a Clinton csinált. Hát akkor, ha ötéves lenne ő is, a Monica is, akkor – bár lehet, hogy sok szülő felháborodna-, de szerintemsmmi probléma nem lenne, megnézik, mi van a másiknak, játszanak vele; ez nem abúzus, ez játék, amíg nincsen benne szégyen. És lehet, hogy néha azokat, akiknek nagyon felnőttnek kell lenniük, csábítja, hogy a bennük lévő gyerek kapjon egy kis időt. Ott van a két gyerek és játszanak.

Vagy több gyerek.

Na, igen. Ha gyerekek játszanak és bejön egy felnőtt és megszégyeníti őket, az egy életre elég. A játék az, ha annak, amit csinálunk nincs következménye. Mivel nem tudták titokban tartani, van konzekvencia.

Talán, ha meglátnánk benne az ötévest, akkor gyengédebbek lennénk vele, nem? Talán, ha sírna?

Akkor tudnánk együtt érezni, ha mi, a kukkolók, őszintén belegondolnánk, tudatosulna, hogy mennyi mindenre vágyunk, amit nem kaptunk meg a gyerekkorunkban. Tulajdonképpen azért akarunk büntetni és szégyeníteni, mert mindannyiunkban ott van a vágy, hogy regresszáljunk. Nem azt mondom, hogy tisztelem, de ahogy az elítélteknek, a raboknak mondtam, én értem, hogy ők a törvényen kívül mozognak, de akkor vigyázzanak magukra. Ha jó tudsz lenni, akkor legyél hálás, ha nem tudsz, akkor nagyon vigyázz!